Az étel nem szimplán egy tárgy, sokkal több annál. Egy táplálék, mely táplálja testet, lelket, szellemet. Szeretet, életenergia, mely áramlik attól, aki adja, annak, aki kapja. Ezért is fontos, hogy tisztában legyünk azzal, ha leemeljük a polcról, látszólag jól fogunk lakni, azonban mind testünk, mind lelkünk éhezni fog, hisz alig fog életenergiát, pránát tartalmazni az ételünk.
Egy ideális világban megtermeljük magunknak az élelmiszert, amit pedig nem tudunk, azt beszerezzük más termelőktől, és akár vissza is emlékezhetünk tanulmányainkból a pénz világában már-már nosztalgikusnak és ódivatúnak tűnő barter kereskedelemre. Jelenleg azonban nem mindenki tud családi házban élni, kertet művelni. Azonban vannak kiskapuk. Például térképezzük fel, hol van a közelünkben piac, termelői piac, őstermelő. Azzal, hogy kapcsolódunk a termelőhöz, aki a saját portékáját viszi a piacra, kialakul egy kapcsolódás vele és a terméke megvásárlásával áramlik az energia, ami minket és őt is táplálni fogja. Ennyi, nem nagy ördöngösség, ugye?
A képen látható körte szüleim kertjében termett, Apukám gondozta. Bár alig termett a körtefán idén még gyümölcs (még picike a fa), de azt a párat Édesapám szeretettel óvta és adta át nekünk, gyermekeinek. Az a körte maga volt a csoda! Mivel szép nagyra nőtt, a kis családommal megosztottam, mindenki evett belőle egy keveset. És ahogy szokták mondani, ez a gyümölcs elfogyasztás után vérré vált bennünk, táplált minket, hisz a szeretettel gondozott élelmiszernél táplálóbb nincsen. Hisz a szeretet egy olyan szer, ami etet, ezúttal körte formában.