Fülszöveg: „Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”.
Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?”
Ez a néhol erősen megrázó könyv vegyes érzéseket váltott ki belőlünk. Volt olyan, akinek egyáltalán nem nyerte el a tetszését, míg mások kifejezetten szerették, vagy éppen néhány negatívumtól eltekintve is élvezettel olvasták. Én például az utóbbi kategóriába tartozom, szinte faltam az oldalakat, és nagyon gyorsan, nagyjából három óra alatt ki is olvastam. Ennek ellenére egyes részei eléggé taszítottak, esetenként idegesítettek is, de szerintem egy történet akkor jó, hogyha az érzéseket vált ki belőlünk, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. 😀
Aki a kezébe venné, figyelmeztetnem kell a szókimondó, sokszor trágár nyelvezetére, ami bár véleményem szerint hozzáad a történethez, de nem biztos, hogy mindenkiben kellemes érzéseket ébreszt. Illetve található benne szexualitás, gyermekbántalmazás, alkoholizmus, kábítószerfogyasztás, testi és lelki abúzus, amely szörnyűségek mind-mind sok ember és gyermek hétköznapjainak a szerves része, amivel fontos tisztában lennünk.
Szeretettel ajánljuk nektek Szentesi Éva regényét! ♥ (És ez a borító még mindig nagyon sokatmondó és figyelemfelkeltő.)
Köszönjük az ajánlást Ádám Evelin 🙂